Превод: Епидемија, Кристијан. Конниек Кониве.
Terj magadhoz draga lelek, ha van meg neked istened Ki szivet megosztja veled s kozben bunteti, akit szeret Mit most hallasz, el ne hidd, hisz lesz perc
a halalt Megtanultam, hogy e vilagbol Menekulni csak olve lehet Ures a vilag, nincs ember Ki ne erdemelne meg a halalt A konnyek vegtelen tengeren A
A vered hulljon zaporban Gyulollek, vagylak, kivanlak Vadgesztenye illatod almomban erzem A lelkemet megoli, a testedet nezem Ez az elet nekem szornyu
Mar nem leszek nema szolga Letepem magamrol a maszkot Egyetemes ez a kuldetes Olni az eletet, ovni a harcot A konnyek konyvet irom Halalos oszinte szerelemmel
A vilag amelyet megvetek S o is megvet engemet Megszulte ikergyermekunk A neve bosszu s gyulolet Mind hozzam tartozik, mint a gyertyahoz a feny A csokhoz
Szomoruan bolyongani A rovid foldi letben Ez lett a sorsod es te Turtel testben es eszben Minden ami van, ami volt S mindent ami vart Egy ember aki el
Nepem a karhozottak es bunok nepe Tul regen elek e romlo testbe Tisztits meg aldott emberi szellem Ne kenyszerits mar hogy, elnem keljen, Eletem egy
Magaba foglalo vilag vegen A termeszet fonta a sorsod Tanultad ezer hazug nyelven, A fugefa csak fuget teremhet Elni szulettel nem istennek Anya szult
Muvelt szavak a vilag vegen Kocbol es gyapotbol fonva Megerintett bunok reven Ajkam s kezem feloldva Oly izgatoan oly mocskosan Morszolja fel tehetsegem
